individualista etika: az →individualizmusból született magatartásforma, mely az erkölcsi elvek és törvények alapjait az autonóm lelkiismeretből vezeti le. - Az ~ az egyén szabadságát abszolút értékké, a javak forrásává és kezdetévé tette. Elvesztette a transzcendencia iránti érzéket, v. kifejezetten ateista szemléletű. Az emberi természet fogalmának tagadásába torkollik: etikája az egyéni lelkiismeretet fölruházza a kiváltsággal, hogy autonóm módon állapítsa meg a jó és a rossz ismertetőjegyeit s az ebből fakadó cselekvést. A közösséget mint egyénektől független realitást nem ismeri, a →közjót csak hasznossági elvek alapján ismeri el. **